Borzasztóan megrázott, amit az imént vettünk észre a Pozsonyi Piknik facebook-oldalán: Bächer Iván, az egyik legsikeresebb kortárs magyar író segítséget kér.
Negatív vércsoportú vérre van szüksége egészségének megőrzése érdekében. Nagyon fontos, hogy csak azonos vércsoportúak adjanak vért, ellenkező esetben nem lesz hatásos. A vért bármelyik véradóban felveszik megcímezve, az irányított véradásnak köszönhetően.
Segítsünk, segítsetek!
2013. május 7., kedd
2013. április 17., szerda
Kis Könyves Éj sok kedvezménnyel
A független könyvesboltok köszönik szépen jól vannak. Ez mutatja az április 19-én megrendezésre kerülő Kis Könyves Éj nevű rendezvényük.
2013. március 15., péntek
Márciusi gondolatok 1938-ból
A Szép Szó folyóirat József Attila szívügye volt. Az 1936-ban indult újságot a kezdetekben Ignotussal együtt szerkesztették majd Fejtő Ferenc is színre lépett. József Attila halála, Ignotus és Fejtő emigrációja után Gáspár Zoltán vitte tovább a lapot egészen az 1939-es betiltásáig.
A következő néhány sor a folyóirat 1938. márciusi számában jelent meg, az 1848-as forradalom és szabadságharc felidézésére, a méltó emlékezésre.
Márciusi gondolatok
,,Március a magyar szabadság hónapja. Memento..., hogy szabadság nélkül nem élet a magyar élet. Vagy legalább is nem olyan, amilyen több szabadság mellett lehetne. Sajnos akadnak, akik a szabadságot felülről a népnek osztogatható kegynek tartják. Adagolni kell a szabadságot - mondják -, különben szabadosság lesz belőle. Így jön létre az a félszeg állapot, hogy a ,,haladó konzervatív" mentalitásnak megfelelően a szabadság - európai és szellemi értelemben vett emberi szabadság helyett - főként azoknak jut, akik voltaképpen az emberi szabadság ellenségei. (...)
... Szerintem ma is a márciusi eszmék valóraváltása alkalmas arra, hogy hazánk ne a kiváltságosok és a nem kiváltságosok, hanem a szabad emberek hazája legyen.
Ámítás az, hogy a magyar glóbusz külön világ, melyre csak ,,magyar módra", tehát meghamisítva ültethetők át a nyugati eszmék.
Európainak lenni és magyarnak, ez az, amiért lelkesedni; szabadnak és nem szolgának, ez az, amiért magyarnak lenni érdemes. S ha nem akarunk méltatlan utódai lenni a 48-as márciusi ifjúságnak, nem szabad elsikkadni hagyni a márciusi eszméket, melyek a szabadság egyenlőség és testvériség jegyében születtek meg."
Zugligeti-Pintér József
A Könyvkalóz szerkesztősége meghitt emlékezést kíván minden kedves olvasójának!
2013. március 14., csütörtök
Itt a könyv az észak-koreai munkatáborról
Szin Tong Juk még 2005-ben szökött meg egy hírhedt észak-koreai munkatáborból, amelynek létezését a kommunista rezsim természetesen mindvégig tagadta, a fiatal férfi szökésével és történetének bemutatásával azonban most világossá vált. Erről a napokban jelent meg a könyv, melyet most promózunk.
Juk maga is egy ilyen munkatáborban született két ottani rab gyermekeként. Anyját és fivérét a szeme láttára végezték ki, a család, mint olyan fogalma ismeretlen volt számára. Elmondása szerint mindenki csak a túlélésre játszott - ezt az emberi ösztönt még a táborban született rabokból sem tudta kiirtani az őrbrigád - de mivel a családjára csak mint vele szorosabb kapcsolatban álló emberekre tekintett, az ételgyűjtésben és a túlélésben vetélytársként tekintett rájuk.
A kivégzés azért történt, mert maga a fiú árulta el az őröknek, hogy anyja és fivére szökést terveznek. Ezután az őrök a tábor közepén lőtték agyon családtagjait, amily büntetést ő megfelelőnek érzett, s akkor úgy érezte, "két versenytárssal kevesebb" az ételért folytatott napi küzdelemben.
2004-ben egy kínai férfi érkezett a táborba, aki mesélt Juknak a "kinti" világról, hogy ott az emberek szabadon élnek. A férfi elmondta, hogy egy másik ilyen munkatáborból már megszökött egyszer, így az nem lehetetlen. A fiatal fiút elvarázsolta a kínai férfi, és 2005-ben sikeres szökést vittek véghez, ezután Juk Kínába ment. Itt egy újságírónak mesélt először, ki ő és honnan jön, a történet azóta bejárta a világsajtót, s most könyv is megjelent róla.
Blaine Harden: Menekülés a 14-es táborból
220 oldal
Megjelenés: március 5.
A könyvből 30 oldalas részlet itt található.
(források: hvg.hu, könyvesblog)
Juk maga is egy ilyen munkatáborban született két ottani rab gyermekeként. Anyját és fivérét a szeme láttára végezték ki, a család, mint olyan fogalma ismeretlen volt számára. Elmondása szerint mindenki csak a túlélésre játszott - ezt az emberi ösztönt még a táborban született rabokból sem tudta kiirtani az őrbrigád - de mivel a családjára csak mint vele szorosabb kapcsolatban álló emberekre tekintett, az ételgyűjtésben és a túlélésben vetélytársként tekintett rájuk.
A kivégzés azért történt, mert maga a fiú árulta el az őröknek, hogy anyja és fivére szökést terveznek. Ezután az őrök a tábor közepén lőtték agyon családtagjait, amily büntetést ő megfelelőnek érzett, s akkor úgy érezte, "két versenytárssal kevesebb" az ételért folytatott napi küzdelemben.
2004-ben egy kínai férfi érkezett a táborba, aki mesélt Juknak a "kinti" világról, hogy ott az emberek szabadon élnek. A férfi elmondta, hogy egy másik ilyen munkatáborból már megszökött egyszer, így az nem lehetetlen. A fiatal fiút elvarázsolta a kínai férfi, és 2005-ben sikeres szökést vittek véghez, ezután Juk Kínába ment. Itt egy újságírónak mesélt először, ki ő és honnan jön, a történet azóta bejárta a világsajtót, s most könyv is megjelent róla.
220 oldal
Megjelenés: március 5.
A könyvből 30 oldalas részlet itt található.
(források: hvg.hu, könyvesblog)
2013. március 13., szerda
A II. világháború szörnyszülöttei
A II. világháborúról sokat hallunk, olvasunk, látunk műsort a tv-ben, én mégis belefogtam Leon Uris- A királynő törvényszéke című könyvébe. Azt hihetnénk, egy újabb szörnyűségeket leíró regényt veszünk a kezünkbe, de ez nem igaz. A könyvben csak olyan dolgok vannak, amiket már magunk is tudhatunk, de egy másik megközelítésből: egy háborús bűnös szeméből.
A könyv két fő szálon alapszik: Az egyik Adam Kelno-t mutatja nekünk, aki a világháború idején a jawdiga-i koncentrációs táborban töltötte rabságát. A regény kezdetén Kelno-t a bíróság megvádolja, hogy nem a betegei segítésével, hanem sterilizálásával, embertelenségével vált híressé. A doktor tagadja, több év "fölösleges" fogság után szabadon engedik, majd elmenekül, hogy megváltsa a világot.
A másik szál egy amerikai zsidó fiú, Abraham Caddy életét és nehézségeit mutatja nekünk. Megismerjük a kezdeti nehézségeit, hogyan pusztították el a családját, hogyan nevelkedett fel és lett belőle szívós, erős férfi. Megismerjük gyermekeit, munkatársait, sorsát és nehézségeit.
A fő lényeg egy könyv lesz, amiben Kelno-t megvádolják 15000 zsidó sterilizálásáért, sebészhez méltatlan munka elvégzésével, és bíróság elé állítják.
A könyv szenzációsan van megírva. Félünk, hogy mi történik a vádlottal, szurkolunk neki, hogy nyerjen, és egy pillanatra mi is érezzük a gyűlöletét a világgal szemben.
A könyv két fő szálon alapszik: Az egyik Adam Kelno-t mutatja nekünk, aki a világháború idején a jawdiga-i koncentrációs táborban töltötte rabságát. A regény kezdetén Kelno-t a bíróság megvádolja, hogy nem a betegei segítésével, hanem sterilizálásával, embertelenségével vált híressé. A doktor tagadja, több év "fölösleges" fogság után szabadon engedik, majd elmenekül, hogy megváltsa a világot.
A másik szál egy amerikai zsidó fiú, Abraham Caddy életét és nehézségeit mutatja nekünk. Megismerjük a kezdeti nehézségeit, hogyan pusztították el a családját, hogyan nevelkedett fel és lett belőle szívós, erős férfi. Megismerjük gyermekeit, munkatársait, sorsát és nehézségeit.
A fő lényeg egy könyv lesz, amiben Kelno-t megvádolják 15000 zsidó sterilizálásáért, sebészhez méltatlan munka elvégzésével, és bíróság elé állítják.
A könyv szenzációsan van megírva. Félünk, hogy mi történik a vádlottal, szurkolunk neki, hogy nyerjen, és egy pillanatra mi is érezzük a gyűlöletét a világgal szemben.
Ha most elmondanám a könyv végét, lelőném a lényeget. Akárhogy is, szörnyű tettek ide, angol bírósági szabályzat oda, a könyvet kötelező jelleggel el kell olvasnia mindenkinek, akit egy kicsit is érdekel a téma!
2013. március 11., hétfő
A szürrealista világkép
Pontosan 93 évvel ezelőtt, a mai napon látta meg a világot Boris Vian, egyik személyes kedvencem. Aki olvasta már egyetlen könyvét is, tudhatja, hogy Boris groteszk és néha felfoghatatlan jelentésű humorral közelít az élet felé (erről tanúskodik az Öljünk meg minden rohadékot és a Mindez a nők miatt), ám a könyv, amiről most írok nektek, egy teljesen más világot mutat be. Ez a Tajtékos napok.
A történetünk főhőse egy gazdag férfi, nagy házzal, szakáccsal, sok napfénnyel és egyedül. Egyedül, asszony nélkül. Mikor az említett asszony - akiről kiderül, hogy hősünk választottja - feltűnik, az egész könyv hangulata megváltozik. Szomorú lesz. Miért? Nem tudom. De csak olyanok olvassák, akik bírják a nyomasztó könyveket!
Azért mondom, hogy szomorú, mert az egész vidámság- pénz- szakács- napfény hangulat megváltozik. Az esküvő megvan, nászút, majd az újdonsült ara betegsége.
Boris Vian eddig, számomra ismeretlen módon írta le azt a folyamatot, amit megélnek a családtagok, ha egy szerettük halálos betegségben szenved.
A feleség küzdelmét nem az ő, és családja mércéjével méri, hanem a környezetének már-már beteges változásával. A betegség súlyosbodásával átéljük, hogy az eddig vidám lakás összezsugorodik, a napfény már az ablakokon sem fér be.
Ne számítsunk happy end-re. A könyv végét Boris stílusában egy lehetetlen szituáció és beszélgetés zárja, amivel megértjük az egész könyv struktúráját és lényegét.
A történetünk főhőse egy gazdag férfi, nagy házzal, szakáccsal, sok napfénnyel és egyedül. Egyedül, asszony nélkül. Mikor az említett asszony - akiről kiderül, hogy hősünk választottja - feltűnik, az egész könyv hangulata megváltozik. Szomorú lesz. Miért? Nem tudom. De csak olyanok olvassák, akik bírják a nyomasztó könyveket!
Azért mondom, hogy szomorú, mert az egész vidámság- pénz- szakács- napfény hangulat megváltozik. Az esküvő megvan, nászút, majd az újdonsült ara betegsége.
Boris Vian eddig, számomra ismeretlen módon írta le azt a folyamatot, amit megélnek a családtagok, ha egy szerettük halálos betegségben szenved.
A feleség küzdelmét nem az ő, és családja mércéjével méri, hanem a környezetének már-már beteges változásával. A betegség súlyosbodásával átéljük, hogy az eddig vidám lakás összezsugorodik, a napfény már az ablakokon sem fér be.
Ne számítsunk happy end-re. A könyv végét Boris stílusában egy lehetetlen szituáció és beszélgetés zárja, amivel megértjük az egész könyv struktúráját és lényegét.
Mindezek ellenére, melegen ajánlom a könyvet, bár nem akkor, amikor valaki épp depressziós és világfájdalmas hangulatában van.
Ha sok könyvet vihetnék a kis személye szigetemre, ez lenne a 2. helyezett. Olvassátok, szeressétek!
A könyv, amit senki sem ért
Még mindig nem tudunk leszállni a nem is annyira frissen kiadott könyvekről: ha az Ugron Zsolna-féle arisztokrata picsogásról írott recenziónkban nem fogalmaztunk elég világosan, akkor majd most fogunk.
Bizonyos vagyok benne, hogy Vladimir Nabokov Lolitáját a legtöbb irodalomszertő elolvasta, vagy legalábbis tervezi. A történet (a pedofil férfi reménytelen küzdelme a tiltott szerelemmel) viszont még az előtt is ismert, aki nem is olvasott soha semmit, még az újságok elől is fejvesztve menekül. Hogy ez utóbbit miért tettem hozzá? Mert a most bemutatandó fércmű - és egész biztos nem tudatosan - éppen a soha semmit nem olvasó, televízió és azon belül is a butító bulvár hatására tévézombivá nevelt csoportot célozta meg.
Lakatos Levente bulvárújságírót felkapta egy itthon értelmezhetetlenül sikeres, normális művet szökőévenként is alig gondozó Ulpius-ház nevű szennykamion. Levink úgy értelmezte ezt a hirtelen jött babusgatást, hogy bármit kiírhat magából, az eladott példány akkor is meghaladja az egymilliót, ha rosszat ír. És mintha tényleg ez lett volna a célja, valóban egy szennyet sikerült összehoznia, amit aztán először a világról igen keveset tudó tinilányok, majd a magát értelmesnek valló szülő is a kezébe vett a mindenhová pofátlanul odaterpeszkedő médiakampány hatására.
Bizonyos vagyok benne, hogy Vladimir Nabokov Lolitáját a legtöbb irodalomszertő elolvasta, vagy legalábbis tervezi. A történet (a pedofil férfi reménytelen küzdelme a tiltott szerelemmel) viszont még az előtt is ismert, aki nem is olvasott soha semmit, még az újságok elől is fejvesztve menekül. Hogy ez utóbbit miért tettem hozzá? Mert a most bemutatandó fércmű - és egész biztos nem tudatosan - éppen a soha semmit nem olvasó, televízió és azon belül is a butító bulvár hatására tévézombivá nevelt csoportot célozta meg.
Lakatos Levente bulvárújságírót felkapta egy itthon értelmezhetetlenül sikeres, normális művet szökőévenként is alig gondozó Ulpius-ház nevű szennykamion. Levink úgy értelmezte ezt a hirtelen jött babusgatást, hogy bármit kiírhat magából, az eladott példány akkor is meghaladja az egymilliót, ha rosszat ír. És mintha tényleg ez lett volna a célja, valóban egy szennyet sikerült összehoznia, amit aztán először a világról igen keveset tudó tinilányok, majd a magát értelmesnek valló szülő is a kezébe vett a mindenhová pofátlanul odaterpeszkedő médiakampány hatására.
 |
| Ugye, milyen "értelmesen" tud nézni? Na, ilyen a könyv is. |
Na, de foglalkozzunk is a könyvvel is: a Barbibébi sztorija, stilisztikája és úgy egyáltalán egésze is olyan felháborítóan ostoba, hogy jobb érzésű, ízléses ember tényleg messzire elkerüli. Adott egy tizenhét éves, szilikoncsöcsökkel felszerelt ostoba leányzó, akinek valamiért élete értelme, hogy minél többen járjanak benne a szó leggusztustalanabb értelmében is. Főleg úgy.
Úgynevezett legjobb barátját a könyv negyedénél elárulja, pontosabban annak homoszexualitását tárja mindenki elé, hogy saját maga egy pár percre "leleplezővé" váljon. Ez a legjobb barát aztán segít drága főhősünknek kideríteni, hogy ki akarja megölni (egyrészt ez volna a könyv egyetlen pozitív cselekedete, másrészt mi inkább a fejét csapdosnánk az asztalhoz, és már nem először), aztán kibékülés, öribari. Rózsaszínnel leöntve, persze.
Undorító, felháborító fércmű egy felkapaszkodott bértollnoktól, aki egész biztosan hitelesen tudja leírni az újságírás és úgy en bloc egymás elárulásának, hátba szúrásának leggyomorforgatóbb részleteit is. Nyilván, aki a bulvárban "dolgozik", sokszor műveli, naponta többször is, csak azt nem értjük, ezt miért kell megosztani. Tényleg nem vagyunk könyvégető fasiszták, de ez a könyv nagyon keményen tűzérett. Meneküljünk előle!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)